Gyermekvédelem V-VI. évfolyam [antikvár]

A táblák szélei kopottak, sarkai kissé sérültek. Állaományi pecséttel.
Gyermekvédelem. V.-VI. évfolyam. [Egy kötetben] [Hiány: V. évfolyam 9. és 12. szám; VI. évfolyam 12. száma!!!] Szerkesztik: Gerlits Sándor és Jánossy Gábor. Szombathely, 1908-1909. Szerkesztők (Egyházmegyei Könyvnyomda). Számonként 8 p. A „Gyermekvédelem” című folyóirat V. és VI. évfolyamának (1908–1909) Gerlits Sándor és Jánossy Gábor által szerkesztett összevont kötete a magyarországi modern, intézményes gyermekvédelem hajnalának egyik legfontosabb kordokumentuma és szakmai forrásmunkája. A folyóirat a Szombathelyi Fehér Kereszt Egyesület és a Dunántúli Tuberkulózis Ellen Védekező Szövetség hivatalos közlönyeként működött. Ez az időszak (1908–1909) közvetlenül követte a korszakalkotó, állami gyermekvédelmi rendszert megalapozó 1901-es szegedi gyermekvédelmi törvényeket (az ún. Széll-féle törvényeket). A két évfolyam lapszámait egybefoglaló kötet átfogó képet nyújt a századforduló utáni vidéki és országos gyermekmentő munkáról. Szakmai és módszertani tanulmányok: Bemutatja az elhagyott, árva vagy veszélyeztetett gyermekek állami és egyesületi gondozásba vételének akkori gyakorlatát. Intézményi beszámolók: Részletes jelentéseket tartalmaz a szombathelyi árvaház működéséről (melynek Gerlits Sándor volt az igazgatója), a menhelyek mindennapjairól, a nevelőszülői (telepes) hálózatok tapasztalatairól és a finanszírozási kérdésekről. Egészségügyi és prevenciós írások: Mivel a lap a tbc-ellenes küzdelem fóruma is volt, kiemelten foglalkozik a gyermekkori gümőkór (tuberkulózis), a nyomor és a csecsemőhalandóság elleni védekezéssel. Jogszabályi magyarázatok: Értelmezi az állami gyermekvédelmi törvények és a civil (egyházi, egyesületi) karitatív tevékenységek kapcsolódási pontjait (pl. a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal való együttműködést). A kötet kiválóan dokumentálja azt a korszakot, amikor Magyarországon a világon elsőként ismerték el törvényileg, hogy minden elhagyott gyermeknek joga van az állami védelemre és ellátásra. Megmutatja, hogyan tudott együttműködni a helyi elit (Brenner Tóbiás polgármester, Bezerédj István alispán), az állam és a civil szféra. Miközben a történeti kutatások gyakran a fővárosi (budapesti) intézményekre fókuszálnak, ez a kötet a dunántúli és szombathelyi régió regionális központ szerepét és magas szakmai színvonalát bizonyítja. Gerlits és Jánossy szerkesztésében a lap nem csupán száraz statisztikákat közölt, hanem a társadalmi szolidaritásra, a gyermekek jogaira és a preventív egészségügy fontosságára nevelte a korabeli intelligenciát. Nélkülözhetetlen történeti forrás: A mai szociálpolitikai, neveléstörténeti és orvostörténeti kutatók számára ez a kötet első kézből származó adatokat szolgáltat a dualizmus kori gyermekvédelmi infrastruktúráról, a gondozási formákról és a korabeli gyermekbetegségek kezelésének nehézségeiről. Félvászon.