Családi mondakör [antikvár]

Lapélei enyhén foltosak.
Ignácz Rózsa. Családi mondakör. Karcolatok, anekdóták életemből. Budapest, [s.a.]. Dante Könyvkiadó (Pesti Lloyd-Társulat könyvnyomdája). 196 p. (Ignácz Rózsa munkái). Félvászon. / Részlet: A családfáról Furcsa növény a családfa. Ha rajzolják, felül kezdik el a papíron, az Őssel, aki egyszer, régen - minél régebben, annál jobb - nemesi levelet kapott. A gyökér tehát fent van a magasban s ágai - a leszármazó utódok - lefele terjeszkednek. Ez a "lefelé" ejt gondolkodóba engemet. Ezért mondom, hogy a családfa furcsa növény. Rendes fának alul van a gyökere, a földben. S nemcsak ágai vannak, hanem törzse is. Minden igazi magyar családnak is a földből, a népből sarjadtak gyökerei. Vihart álló törzse felfelé tört és szállítgatta az élet nedveit a magasan viruló lombnak, virágnak: egy-egy család kiváló képességű emberpéldányainak. Igaz, néha a fagyöngynek is, mely az egész nemzetség - akarom mondani, egész családfa - tetején virít s még csak nem is rokon... Olyan egy-egy nagy kiterjedésű magyar család, mint a termőfa. Paraszti, középosztálybéli, s főrangú rokonok tartoznak együvé, vérszerint. A termőfa azonban nem nőhet az égig. Lehulló gyümölcse, ha foganni, teremni akar, ismét csak a földbe hull s kezdődik az egész körforgás előlről.