Boldog Margit Legendája [antikvár]

Gerince megtört.
Amint a sötét égbolton szikrázó csillagokat sóvárogva keresi szemünk, hogy eligazodást, vigasztalást, gyönyörűséget leljen fényükben s hálás szívvel fordulunk a természet mindenható Urához, aki azokat alkotta és csodás útjaikon elindította, úgy telik meg szívünk a legtisztább gyönyörűséggel, vigasztalással, bizalommal és hálával a természet és kegyelem Ura iránt, amidőn hazánknak, nemzetünknek sötét és vészterhes napjaiban nemzetünk ékes csillagaira, legnagyobb hőseire: a szentekre tapad tekintetünk. S minél megtépettebbnek tudjuk és siratjuk magunkat, annál igazabb odaadással keresünk vigaszt és irányt, erőt és lelkesedést hőseinknél, szentjeinknél. Országunk kétharmada elveszett, a földön és a föld méhében pihenő kincseivel együtt. Ám minél szegényebbek lettünk földiekben, annál jobban ragaszkodunk lelki gazdagságot, kincset jelentő szentjeinkhez, a belőlük áramló gazdagító lelkülethez, s nem utolsó sorban „pretiosa Margaritá"-nkhoz, drága gyöngyünkhöz: szent Margitho