Az agglegény Pinterics [antikvár]

Kilenc óra lehetett, gondolta, átböngészi a lapot és lefekszik. Vidéken korán nyugovóra térnek az emberek; a tyukokkal, mint mondani szokás. Most jött meg a trafikból, egyedül járogatott el szivarért, ha cseléddel vagy inassal hozat, sose kap szépet, még ha megizeni is, ki számára lesz. Igy azonban kiválaszthatta a legropogósabb, legpettyesebb britanikákat, "stamkuncsaft" lévén, szabadon turkált a skatulyákban. az ember nem is hinné, milyen különbség van szivar és szivar között, még ah egyfajtájuak is! Nyolc darabot szokott venni, ennyi fért a tárcájába, melynek fedelén patkóba foglalt lófejdisz ékesedett. Ez a nyolc darab elég volt másnap estélig, csak vasárnap szitt többet, akkor is unalomból. Hasonló beosztottság jellemezte egész életrendjét. a trafikban fess, barna lány szolgált ki, Terikének hitták. Csipőjét laköv ölelte körül s tejfényü opálfüggők ragyogtak a fülében. Keze keskeny volt és finom, mint a Holczernéé, akinél két esztendeig kosztolt gimnázista korában, csakhogy Holczerné kezét betegség szépitette meg, Terike pedig, mint a friss virág, egészséges...