Bővebb ismertető
Táblák maszatosak, gerinc kopott, foltos.
Olvasom Tóth Béla Anekdota kincsét, meg a többi könyveit. Bámulok rajta, hogy ennyi értékes mindenfélét össze tudott írni. Csak egy ilyen munkában látja az ember, hogy sok apró történet, amely mellett hideg arccal megyen el a historikus, olyan, mint a kis kézi lámpás: személyeket és koronákat világít meg, csak fel kell emelni. Azok az adomák meg, amelyek nem történelmiek, rendesen az emberi lélek szétszórt gyöngyei. Rajtok taposunk. Az élet pora fedi őket, vagy néha csak könyvtári pókháló. Mikor aztán egy jóhiszemű ember fölveszi és elénk tartja a tenyerén, akkor látjuk, hogy bizony érték: el kell tenni az utánunk következőknek is, hadd gyönyörködjenek bennök ők is