A párviadal szabad-kőmívesei I-II. [antikvár]

Részlet: 1836. évi január hó egyik alkonyatán négy lovas postakocsi haladt el déli Olaszhon egyik országútján, melyek az Aruzzok oldalán vonultak végig. A hátsó bakon szolga ült, a lovakat egyetlen postakocsis hajtotta, gyeplőszáron, nem pedig nyeregben, miként rendesen szokás. A hintóban, melynek ernyője le volt eresztve , egy fiatal férfiú és fiatal nő ült, kik egymás kezét tartva, kéj- gyönyörrel szívták az esti léget, melyet a hegyek kigőzölgése kellemes illattal töltött be. A fiatal férfiú körülbelül huszonhat-huszonhét éves lehetett; közepes termetű szőke, erőteljes és szilárd, de egyszersmind gyöngéd arcvonásokkal. Kék szemének csillogása valódi oroszlán bátorságot tanusított, egyenes szabású orra szilárd és nyugodt akaratot. Az őt kisérő nő egészen különböző jellegű volt. - Koromfekete haja, alig észrevehetően pehelyzett, gránátpiros ajka, csillogó fekete szeme, déli eredetét tanusították."