A néma vándorok [antikvár]

Táblái kopottak, karcosak, előzéklapon névbejegyzés, lapélek enyhén karcosak.
Részlet: Ködbe öltözködött az este. Rákönyökölt az ablak párkányára és benézett a szobába. A ködön át fulladtan jött idáig a messzi lámpák fénye. A ház magas volt és átnézett a többi házak homloka felett. Szél fuj künn. Az ősz megérkezett és sóhajtása kocogtatta az ablakot. Egy ideig a távoli lámpásokat nézegette. Elfakult fényükben, hogy néha szinte egészen eltünnek. A szobának hátat forditott. Befelé figyelt, önmagába. Ide-odaingadozik benne valami, mint egy nagy falióra lengő sétálója. Jobbra megy és balra megy és nincs megállás, pedig ma tul kell lenni rajta. Fázott. Derekánál kezdődött, de aztán a dermedt kezek lassan végigsimogatták és felnyultak egészen az agyáig. Pedig ma végre meg kell mondai neki, szegénynek.