A konok leány esete [antikvár]

Gerince és néhány oldala enyhén foltos
Részlet a könyvből: A titkárnő kitárta az ajtót s a leány elsuhant mellette. Szemében, amint végigsiklott az irodán, titkolt szorongás árnyéka lappangott. A titkárnő zajtalanul becsukta az ajtót és a leány leült a régimódi, magashátú bőr-karosszékbe. Keresztberakta a lábait, szoknyáját rendbehozta a térdén és szembefordult az ajtóval. Aztán egy vagy két centiméterrel feljebb húzta a szoknyáját, gondosan ügyelve, hogy harisnyái azt a hatást tegyék, amit óhajtott. Végül kényelmesen hátradőlt, hogy finom aranyhajának szépsége mennél jobban érvényesüljön a nagy karosszék fekete bőr hátterében. Gyámoltalannak és szenvedőnek látszott, ahogy a tágas teremben ült, eltörpülve szinte a hatalmas karosszékben. És mégis volt benne valami, ami azt az érzést keltette, hogy szándékosan törekedett erre a hatásra. Volt valami a macska ravaszságából abban az iparkodásban, amellyel a segélyre szoruló elesettség színében mutatkozott. A szépsége, bármily mértékkel mérve is, kifogástalan volt. Gyönyörű szőke haja selymes, a szemei nagyok és sötétek, arccsontjai magasan fekvők, az ajkai teltek és szépmetszésűek. Nem volt magas, de arányos termetű és jól ápolt. De arckifejezése mesterkélten merev volt: teljes elszigetelődés a környezettől, mintha védőbástyával vette volna körül magát. A szomszédos szoba ajtaja kinyilt és Perry Mason belépett az irodába. Két lépésnyire az ajtótól megállt és türelmesen vizsgálta a leányt, mintha emlékezetébe akarná vésni megjelenésének minden részletét. A leány meg se mozdulva tűrte ezt a vizsgálatot s egyetlen vonás se változott az arcán.