x
kategória
szerző
cím
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
2422 Ft
2850 Ft
Ez a termék törzsvásárlóként akár
2252 Ft
Személyes ajánlatunk Önnek
Akik ezt a terméket megvették, ezeket vásárolták még
Részletesen erről a termékről
Könyv adatok
Cím: A HANGOK VILÁGA III
Szerző:
DOBSZAY LÁSZLÓ
Kiadó: EMB
Megjelenés: 2015. november 26.
ISBN: 6600157256
Dobszay László (Szeged, 1935. február 2. – Budapest, 2011. augusztus 26.)
Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár.Már 1947-ben megkezdhette zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, ahol mesterei Viski János (zeneszerzés), Engel Iván (zongora), Kodály Zoltán (népzene) és Szabolcsi Bence (zenetörténet) voltak. Itt 1957-ben végzett. Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán tanult 1955 és 1959 között, ahol tanári diplomát szerzett.
1956-ban a Fővárosi Zeneiskolai Szervezetek zeneirodalmi és kamarazene tanára, emellett 1966-ban a Zeneakadémia oktatója, illetve Kodály és Rajeczky Benjámin hívására a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának tudományos munkatársa lett. 1968-ban távozott az FZSZ-től, majd 1970-től a Zeneakadémia kinevezett tanára lett. Ugyanebben az évben Szendrei Jankával és Rajeczkyvel – elsősorban a gregorián zene, a késő középkori és liturgikus művek előadására – megalapította a Schola Hungarica énekkart, amellyel – a sikeres hazai fellépéseken kívül – vendégszerepelt többek között Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Svédországban, Csehországban és Svájcban. Az együttessel számos hangfelvételt készített, és sok elismerést aratott itthon és külföldön.
Az 1974-ben Zenetudományi Intézetté átnevezett kutatóközpontban 1975-től tudományos főmunkatársként dolgozott. 1975-ben védte meg a magyar népzene sirató-jellegű stílusáról írott kandidátusi értekezését, majd kinevezték a Zenetudományi Intézet régizene-történeti osztálya vezetőjévé. Az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja, később elnöke lett. 1990-ben kinevezték a Zenetudományi Intézet népzenei osztályának, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola újonnan alapított egyházzene tanszakának vezetőjévé, majd 1992-ben egyetemi tanárrá. 1995-ben erőteljes szervező munkája révén jött létre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori iskolája, amelyen belül az Egyházzenei alprogram vezetője lett. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2003-ban megvédte akadémiai doktori értekezését, majd 2005-ben emeritálták.
A régi zenéhez való vonzódása mellett a kortárs szerzők műveinek bemutatását is fontosnak tartotta, karmesterkén működött közre például Kurtág György, Jeney Zoltán és Sáry László műveinek magyarországi bemutatóin és világpremierjein.
A Magyar Egyházzenei Társaság örökös elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottsága, az International Society of Musicology vezető testületének és az Európai Tudományos Akadémia (Academia Europaea) meghívott tagja volt. Részt vett számos nemzetközi sorozat és folyóirat szerkesztőbizottságának a munkájában. Elnöke volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, de posztjáról 2011. április 20-án lemondott, mivel méltánytalannak tartotta, hogy az „ellen-akadémia”, a Magyar Művészeti Akadémia nevesítve bekerült az új Alkotmányba.
Dobszay László zenekutatói tevékenységét, a régi zene oktatásában és előadásában folytatott munkáját itthon és külföldön is elismerték. Hatvanadik születésnapján David Hiley, a neves brit zenetudós így méltatta.
Széchenyi-díjas magyar zenetörténész, népzenekutató, karnagy, egyetemi tanár.Már 1947-ben megkezdhette zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, ahol mesterei Viski János (zeneszerzés), Engel Iván (zongora), Kodály Zoltán (népzene) és Szabolcsi Bence (zenetörténet) voltak. Itt 1957-ben végzett. Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán tanult 1955 és 1959 között, ahol tanári diplomát szerzett.
1956-ban a Fővárosi Zeneiskolai Szervezetek zeneirodalmi és kamarazene tanára, emellett 1966-ban a Zeneakadémia oktatója, illetve Kodály és Rajeczky Benjámin hívására a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának tudományos munkatársa lett. 1968-ban távozott az FZSZ-től, majd 1970-től a Zeneakadémia kinevezett tanára lett. Ugyanebben az évben Szendrei Jankával és Rajeczkyvel – elsősorban a gregorián zene, a késő középkori és liturgikus művek előadására – megalapította a Schola Hungarica énekkart, amellyel – a sikeres hazai fellépéseken kívül – vendégszerepelt többek között Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Svédországban, Csehországban és Svájcban. Az együttessel számos hangfelvételt készített, és sok elismerést aratott itthon és külföldön.
Az 1974-ben Zenetudományi Intézetté átnevezett kutatóközpontban 1975-től tudományos főmunkatársként dolgozott. 1975-ben védte meg a magyar népzene sirató-jellegű stílusáról írott kandidátusi értekezését, majd kinevezték a Zenetudományi Intézet régizene-történeti osztálya vezetőjévé. Az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja, később elnöke lett. 1990-ben kinevezték a Zenetudományi Intézet népzenei osztályának, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola újonnan alapított egyházzene tanszakának vezetőjévé, majd 1992-ben egyetemi tanárrá. 1995-ben erőteljes szervező munkája révén jött létre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori iskolája, amelyen belül az Egyházzenei alprogram vezetője lett. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2003-ban megvédte akadémiai doktori értekezését, majd 2005-ben emeritálták.
A régi zenéhez való vonzódása mellett a kortárs szerzők műveinek bemutatását is fontosnak tartotta, karmesterkén működött közre például Kurtág György, Jeney Zoltán és Sáry László műveinek magyarországi bemutatóin és világpremierjein.
A Magyar Egyházzenei Társaság örökös elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottsága, az International Society of Musicology vezető testületének és az Európai Tudományos Akadémia (Academia Europaea) meghívott tagja volt. Részt vett számos nemzetközi sorozat és folyóirat szerkesztőbizottságának a munkájában. Elnöke volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, de posztjáról 2011. április 20-án lemondott, mivel méltánytalannak tartotta, hogy az „ellen-akadémia”, a Magyar Művészeti Akadémia nevesítve bekerült az új Alkotmányba.
Dobszay László zenekutatói tevékenységét, a régi zene oktatásában és előadásában folytatott munkáját itthon és külföldön is elismerték. Hatvanadik születésnapján David Hiley, a neves brit zenetudós így méltatta.
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
