Hazajáró versek - Homing Poems

"Törékeny jószág a vers. Csak akkor tud saját igazi birodalmában szárnyalni - a lélek egén és a tudat izzó fényében -, ha van fészek, ahová visszaszállhat, ha van hely, amely táplálja és ahol megvetheti lábát, és mégis oly magabiztos és szabad lehet, mintha a mindennapok valósága fölött repülne. Olyan, mint a galamb, mindegy milyen messzire sodorja őt az élet vihara, mindig hazatalál."

"Titkok erdejében cseperedtem fel az óvilágban, mely csalogat szüntelen, mindig mélyebbre az önnön sűrűébe, s csupán egy titkot tárt fel előttem: az Otthon titkát. Az Otthon által valósul meg a lét, s tükrözi az egyén mivoltát. Ez az a hely, ahol az öntudat magával szembesül és feleszmél. Ahol otthon és vers eggyéforr egy életen át tartó hazautazásban. Ebbe a kötetbe főleg olyan verseket választottam, melyek visszataláltak hazámba és most itt gyermekkorom szavak-világával ékesítve mint hasonmásom mutatkoznak magyarul, amely ezt a könyvet nagymértékben kétnyelvűvé teszi. Elismerésem szerény zászlaját magasra emelem Kányádi Sándor és Oláh János költőtársak előtt, akik segítettek a fordításban, de a nevük által nem fémjelzett versek az én saját szerkesztésem tollvonásait viselik, legtöbbjük különálló helyet foglal el a Megszaggatott ég című fejezetben. Némely kedvenc versem közülük, a Nyugtalan rímek, melyek az Óvilág emlékképeit és hangjait idézik, még nem leltek végső helyet a fordításban, mégis idetartoznak. Az utolsó rész a fordítások által még közvetlenebb módon adózik elismeréssel eredeti otthonomnak; a Ragyogó árnyakban megjelenő 20. századi magyar klasszikusok mindig világító példaként szolgáltak, előrevetítve árnyaikat a még felfedezetlen költői tájra."
BALLA KATALIN fordítása