Bővebb ismertető
J. R. R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete főműve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfontak az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítoszciklus legismertebb darabjai
A Gyűrűk Ura és
A hobbit, illetve a posztumusz szerkesztett,
A szilmarilok című gyűjtemény - amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet.
Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója,
Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a
Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé.
1937 végén Tolkien félretette mitológiájának kidolgozását és nekifogott
A Gyűrűk Ura megírásának. Ebben az ötödik kötetben gyűjtötte össze fia az addigi írásokat: Valinor és Beleriand krónikáinak átdolgozását, az Ainulindalë és
A szilmarilok majdnem végleges, jelentősen kibővített változatát, az ehhez tartozó új térképet, valamint a félbehagyott időutazást? Az elveszett út most jelenik meg először. Felbukkan Númenor létrejötte és pusztulása, a világ megváltozása. Ugyancsak itt olvashatjuk először a Lhammast, Középfölde nyelveinek elemzését és családfáját, valamint az "etimológiai szótárt", a tünde nyelvek szókészletének legbővebb gyűjteményét.
(1892–1973)
Író, filológus, egyetemi professzor. Az Oxfordi Egyetemen az angolszász nyelv professzora 1925 és 1945 között, és az angol nyelv és irodalom professzora 1945-től 1959-ig.
A tudományos életen kívül Tolkient leggyakrabban A Gyűrűk Ura, valamint az ezt megelőző A hobbit (Szobotka Tibor fordításában A babó) szerzőjeként ismerik. Középfölde eredetével és történelmével foglalkozó könyve, A szilmarilok szintén igen ismert. E művek folyamatos és időtálló népszerűsége alapozta meg Tolkien hírnevét a modern fantasy atyjaként.
Fiatalon fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már oxfordi egyetemi évei alatt megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tünde nyelvek kidolgozásában).
Tolkien egy korábbi tanítványa kérésére jelentette meg A hobbit című könyvét, amelyet eredetileg gyermekei szórakoztatására írt. 1954–1955-ben jelent meg leghíresebb műve, A Gyűrűk Ura három kötete, amelyet csaknem tíz évig írt, és amely a 20. század egyik legnépszerűbb szépirodalmi alkotása lett.
Tolkien fő művének A szilmarilok címmel összefoglalt írásainak gyűjteményét tartotta. A mű könyv alakban csak a szerző halála után jelent meg, fia, Christopher közreműködésével.
A Gyűrűk Ura a hatvanas években hatalmas sikert aratott és azóta is rendkívüli népszerűségnek örvend. A mű, ahogy a hasonló mítoszregények általában, sok irodalmi és mitológiai vonatkozást vagy átvételt tartalmaz, elsősorban az óskandináv és óangol mítosz- és legendairodalomból, de kortárs irodalmi művek (főleg tündérmesék) is hatottak az íróra, s megjelenik benne a keresztény (katolikus) vallás szemléletmódja is.