Papírbabák

Havas Juli regényének hősei Kelet-Európa huszadik századának sűrű és sötét világából indulnak megtalálni a boldogságot, és értelmet adni az életüknek. A regény pontos látleletet ad a múlt század végének Erdélyéről és Magyarországáról, a történelmi tudatalattiban kavargó indulatokról, amelybe hősei beleszületnek.
Ki lehet-e törni a kelet-európai lét szorításából, a nacionalizmusok, a diktatúrák embert nyomorító örökségéből, az árulások, a titkok és az elhallgatások körforgásából?Elegendő-e az emberség és a szeretet, hogy megváltsa az egyént?
A regényben határozott válaszokat talál az olvasó.Péterfy Gergely

Havas Juli Székelyudvarhelyen született 1962-ben. Civilben orvos, az irodalmi életben nem a saját nevét használja A Nincs Hold, ha nem nézed című regénye, amely a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díj tízes listájára is felkerült, a Kalligram kiadónál jelent meg 2022-ben.

„Mimi, mint egy tógát, magára terít egy fehér lepedőt, talán érzi, hogy nem illik meztelenül filozofálni.”

„– Kértek viºinatát? – áll fel Karola néni. – Különben — mindegy, hogy kértek-e, töltök, aki iszik, iszik, aki nem, az nem. Paula, neked feltétlenül innod kell, rossz a kisugárzásod.
Kiteszi az apró kristálypoharakat egy kicsorbult fémtálcára, teletölti őket meggylikőrrel, elvesz egyet magának, és visszaül a fotelébe. Én is felállok, odanyújtok nagymamának egy poharat, majd elveszek még kettőt, anyunak és magamnak.
– Szóval, Violeta dragã – nyilvánvaló, hogy anyu bosszantására, direkt mondja románul a nevemet. – Szóval, ha azt mondod egy férfira, hogy nem tudod, szeret-e, akkor nem tudsz te semmit. Mert egy igazi nő százszázalékos pontossággal tudja, hogy a férfi szereti, vagy sem.
Rágyújt egy másik cigarettára. Ő is füstszűrő nélkülit szív, szertartásosan tette bele a szipkájába.
– És még valami: nincs olyan, hogy nagy szerelem, Violeta. – Arca elkomolyodik, tényleg azt akarja, hogy megjegyezzem, amit mond. – Szóval nem létezik az egyetlen, a megismételhetetlen. Férfiak vannak és korszakok vannak. Te pedig használd okosan, amit az élet kínál.
– Karola! – Anyu majdnem sikít a felháborodástól. Szerencsére már üres a pohara, mert azzal hadonászik.
Én sem hiszem el Karola néni kinyilatkoztatását.”

„– A haza az a hely, ahol nincsen honvágyad – vitatkozom vele. – És apu, nekem még mindig van.”