Bővebb ismertető
Újlipótváros Budapest építészetileg legeklektikusabb városrésze, azonban ennek ellenére lakóövezeti utcái egységes atmoszférát árasztanak. A II. Lipót magyar királyról elnevezett Lipótváros egykori külterülete nem büszkélkedhet történelmi múlttal, de annál jelentősebb az építészeti öröksége a múlt század első feléből.
A Duna fontos szerepet töltött be fejlődésében: a XVIII. századtól a nyersanyag- és készáru-kereskedelmével a terület különböző etnikumok találkozóhelyévé vált. Az első jelentősebb építtetők a mai Újlipótváros területén a XIX. század eleji vállalkozó pesti polgárság tagjai voltak. Ullmann dohányraktárával és Tüköry serfőzdéjével a majdani Pozsonyi úti ipari-üzemi építészet alapjait rakták le. A Magyarországon megkésetten jelentkező első ipari forradalom már itt érte el tetőpontját az 1860-as, 1870-es években a terület gőzmalmaival és gépgyártásával. Ebben az időben hazánk Európa legnagyobb lisztexportőre volt, fejlett őrlési technológiájával a tengerentúlra is termelt. A Váci út mentén jött létre az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb gyárövezete és Budapest első nagyobb erőművei is. Mikor a komolyabb gyáripari beruházok száma a XIX. század végétől csökkenni kezdett, a városrész bérházépítészetének aranykora köszöntött be. A kiváló közlekedési lehetőségekkel és infrastruktúrával ellátott környék vonzotta a modern otthont óhajtó polgárokat. Négyemeletes bérházainak köszönhetően a későbbi Újlipótváros déli része is csatlakozott a századvégi Budapest világvárosi miliőjéhez. A XX. század elején a városrészben alkotó nagynevű építészek a Nyugaton végbemenő építőművészeti változásokat évről évre figyelemmel kísérték. Ennek folytán fél évszázad alatt minden jelentősebb nyugat-európai stílus hatása megjelent a területen. A szecesszió-art nouveau összes irányzata, az art deco és a modernizmus, ez utóbbi tette fogalommá a városrész nevét. A két világháború közti modern lakóházépítészet hazánkban itt teljesedett ki és itt fogadta el, ha lassan is a közízlés. Ebben a stílusban épült fel a városrészben a Horthy-korszak legmodernebb, legdrágább és legelegánsabb bérházegyüttese, a hozzá átgondoltan megtervezett közparkkal. Ugyan a II. világháború viszontagságai és az azt követő szocializmus nem kedvezett a polgári kultúrának, Újlipótváros ettől függetlenül többé-kevésbé megőrizte öntudatosságát, mely a mai napig kisugárzik utcáiból.
A kötet a városrész változatos, csaknem 700 épületből álló, 250 építész által tervezett történelmi állományát hivatott leírni és bemutatni 1200 fényképpel, mellette 40 oldalban 200 évnyi hely-, társadalom-, gazdaság-, ipar- és családtörténeti tanulmányt tartalmaz.
„Péntek volt – a hét legszebb napja azoknak, akiket nem bántottak otthon –, és én nyöszörgésre ébredtem.”Maarja Krango észt írót és műfordítót egy nagyobb terjedelmű interjúban Márkus Virág kérdezte, Parti Nagy Lajos különleges stílusában esszét írt A magyar nyelv nagyszótáráról, Csuhai István recenziót Colson Whitehead nagysikerű regényéről, Wölfinger Kitti Balla Zsófia összegyűjtött verseket tartalmazó kötetét recenzeálta az irodalmi hetilap legújabb számában, ezenkívül többek között Aczél Géza és Ágoston Tamás verseivel, Major Eszter Anna, Mátyás Győző és Vári Attila prózáival, Grecsó Krisztián tárcanovellájával, Sinkó István kiállításkritikájával, Herczog Noémi rádiójátékról és Károlyi Csaba rádiós műsorról szóló kritikájával találkozhatunk a 2020. évi hetedik Élet és Irodalomban.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>