Zsigmond császár megkoronázása Rómában

Előszó:
1355 húsvétjének vasárnapján (április 5.) Rómában a VI. Ince pápa által kinevezett legátus, Pierre Bertrand de Colombier (Le Jeune) ostiai kardinális császárrá koronázta a Luxemburgi házból származó 39 éves IV. Károly cseh és német királyt. A Caput Mundiban 78 évet kellett várni hasonló eseményre, amikor is 1433. május 31-én a Szent Péter-bazilikában IV. Jenő pápa ünnepélyes külsőségek között egy másik uralkodó fejére helyezte a diadémot. Ekkor Luxemburgi Zsigmond lett a Német-római Birodalom első embere. Mire gondolhatott a megható pillanatban? Talán IV. Károlyra, hiszen azok közé tartozott, aki apja életművében magára nézve átvételre alkalmas mintát talált. Szerencsés volt, 65 évesen elérte, amire már régen vágyott. A tény és az élmény még azt is ellensúlyozhatta, hogy a Német-római Birodalomból alig érkezett anyagi támogatás, mi több, fejedelmei meg sem jelentek a császárkoronázáson.
Könyvem valójában egy rekonstrukciós kísérlet. Zsigmond, aki egyszerre tárgya és alanya saját történelmének, egy napjáról szól. Egyedisége okán kevés párhuzamos eseménnyel lehet összehasonlítani, és végül általános érvényű narratívává formálni.