A remény vándorai [eKönyv: epub, mobi, pdf]

"A RENDSZER összeomlott, a XXVI. század emberisége visszasüllyedt a barbár korba. Egy családját vesztett férfi és a varjágoktól elmenekült fiú és lány útját követjük a kifosztott Baltikumtól, Lengyelországon és Szék városállamán át Krétáig, a Remény Szigetéig, de sajnos ott is utoléri őket a végzet.A XXVI. században vagyunk. A 6 milliárd ""védencet"" foglalkoztató RENDSZER-t egy fanatikus, aki a konszern műszaki vezetőjévé kűzdötte fel magát, egy parancsot ad ki: Annihilation. És nem csak a ""védencek"", de a kint lévő és a RENDSZER-től függő emberisé száz milliói is elvesznek. Akik túlélik, kénytelenek a rabló, fosztogató ""varjágokkal"", ""wanqui""-okkal és hasonlókkal élet-halálharcot vívni, vagy messze elvándorolni, biztonságosabb helyekre. Mateusz Branowsky, a krétai főpap meghívásának is csak akkor tesz eleget, miután családját elveszítette. A Visztulát követve két fiatalra talál, egy lányra és egy fiúra; ők a varjágok elöl szöktek meg s együtt folytatják útjukat. Áthaladnak a romos, hajdanvolt lengyel fővároson, a vélt vagy valós kísértetek járta Tiltott Övezet bunkerei (az ""egységek"") között. S hogy ne legyen túl egyszerű az élet: a nevenincs leányzó (varjágoknál nőknek nem jár névadás) az ifjú Ranni helyett Mateusznál keres oltalmat. Átkelnek a hegyvidéken, követik dél felé a folyót, de letérnek az eredeti útvonaltól, keletre, a Só útjára, az asszonyka áldott állapota miatt. A telet a Várban töltik: a wanqui-ok által körülvett civilizált szigeten, ahol tanúi lesznek a magát vajdának tituláló rabló bandája felszámolásának. Immáron a kisbabával együtt késő tavasszal folytatják útjukat, egy fegyveresekkel kísért szekérkaravánnal, érintenek egy volt főváros romjain éledő települést s a déli pusztaságon át végül elérik a tengert. A karaván a Várba messzi földről behordott és ott értékesített különféle fémtárgyak közül kiválogatott, ismeretlen rendeltetésű elektromos és elektronikai szerkezeteket hozott magával, krétai úti céllal, közöttük egy igen nehéz acélhengert. Mateusz és kis családja azon a vitorlás hajón folytatja útját, amely a hengert is szállítja. Kréta a Reménység szigete: sikerült túlélni a pusztulás éveit, megőrizni a civilizáció számos vívmányait, nem ki mértékben a Paulus érsekhez -(akiről kiderül, hogy Mateusz édes testvére)- hasonló vezetők munkája eredményeként. Csak a villanyáram-ellátás akadozik: kell takarékoskodni a sziget szénvagyonával. Erre kellenek a számítógép-alkatrészek és főleg az acélhengerben sejtett palládium-szivacs, a kiöregedett fúziós konvertor remélt alkatrésze. Furcsa jelek előzik meg a katasztófát. Még a pusztában a nehéz tárgyat fuvarozó szekér lovai sorra hullnak el, végül magát a szekerest is holtan találják. Előbb a kis Pavlikon, majd az anyukán és végül Mateuszon is megjelennek a be nem gyógyuló pattanások, fekélyek, az étvágytalanság, szédülés, hajhullás. Mi köze ezeknek a bajoknak az acélhengerhez? Egyenlőre igyekeznek szétszedni, nem sok sikerrel, csak annyit érnek el, hogy megtalálják a szerkezetből kivezető négy huzalt. Miközben Mateusz és Magda a kis Pavlikkal az ölükben visszaemlékeznek a két nappal előbb, november 2.-án, Halottak Napján a RENDSZER áldozatainak lelki üdvéért celebrált ökumenikus gyászszertartásra, bekövetkezik a katasztrófa... És valóban - az örök világosság fényeskedik nekik."