(1867. február 18. - 1950. november 26.)
Az írónő életéről nehéz valódi adatot találni, mivel a legendák köde mindent beterít.
Egy cselédlány házasságon kívül született gyermeke volt, akit prostituálttá váló anyja háromévesen gondozásba adott, s csak 1881-ben, miután a lány elvégezte szerény iskoláit, vett rövid időre ismét magához. Weissenfelsi, vidéki élete után a zajos és nagyvárosi Lipcsében lett cseléd, felolvasónő, később pedig gyakorló eladó egy csipke- és szalagüzletben, majd egy kalaposnál.
1889-ben ment feleségül Fritz Courthshoz, aki dekoratőrként dolgozott, s közben festett. A házaspárnak két lánya született, Margarete és Elfriede (Friede). A család sokat költözött, Halléban, majd Chemnitzben próbáltak egzisztenciát teremteni, ám végig nagy nyomorban éltek. Ekkor kezdett Courths-Mahler ismét írni. Lánykorától szeretett történeteket kitalálni és lejegyezni - egy rövidke ezek közül meg is jelent egy helyi lapban 1884-ben -, ám ezek még távol álltak későbbi műveitől: sokszor végződtek tragikusan, s a mindössze négy osztályt végzett írónő a stílusát és szókincsét is sokat fejlesztette, míg végül megszületett első igazi regénye, a Fény és árnyék, amely 1904-ben jelent meg a Chemnitzer Tageblattban, s valóban írónőt csinált Hedwig Courths-Mahlerből. (Ide tartozik az a legenda, hogy a Hedwig írónevet egy 11 évesen látott cirkuszi műlovarnőt utánozva választotta.) Miután férjének is sikerei lettek - a párizsi világkiállításon például elnyert egy ezüstérmet -, Courths-Mahler pedig az iparváros és a környék népszerű szerzőjévé vált, a szolid jómód és a társadalmi elismertség mellett az írónő elkezdhette magát a művelt művésztársaság tagjának érezni. Egyre többet járt színházba, operába.
Amikor a család 1905-ben Berlinbe, a fővárosba költözött, a siker elkísérte a szászföldi, vidéki írónőt. A Berliner Hausfrau folyóirat, a berlini Ullstein és a lipcsei Rotbarth kiadó megbecsült szerzője lett. Számos művét dolgozták át népszínpadra, jó néhányat a Berliner Hausfrau által szervezett délutáni "háziasszony-matinékon" mutattak be.
Művei Svédországban és Amerikában is nagy sikert arattak. Bár a világháború utáni infláció semmivé tette addig összegyűjtött vagyonát, s így 1923-ban szinte újrakezdte írói pályafutását, új témákkal, új ízléshez alkalmazkodva, ismét közkedveltté vált, vagyont szerzett, s immár a berlini társaság is befogadta a mindvégig kispolgári, enyhén vidékies életet élő írónőt. Műveiből továbbra is színdarabok, majd mozifilmek készültek. 1935-ig élt Berlinben Karlshortban, majd Charlottenburgban. Ekkor azonban - alapvetően a nemzetiszocialisták előretörése miatt - átköltözött Bajorországba a Tegernsee melletti Mutterhof házba. Haláláig bajorországi elvonultságában élt. A harmincas évek végétől már nem írt több regényt, ám még így is 18 kidolgozatlan regényvázlat maradt utána. Élete nagy részében cukorbeteg volt, ennek ellenére 83 évet megélve, csendesen halt meg saját otthonában.
208 művet hagyott hátra, tehát hihetetlenül termékeny író volt.