Fizika IV. [antikvár]

"Nézd meg jól, ha a nap széles kévéje beömlik, s elnyújtott sugarát betűzi szobánkban az árnyba: láthatsz sok pici szemcsét száz módon keveredni, szállni az űrben, a nap fényes sugarába tolongva..." /i. e. 60 körül - Lucretius) "...besötétítettem a szobámat és az ablaktáblán kicsiny lyukat vágtam, hogy így a megfelelő mennyiségű napfény juthasson be, a prizmát pedig a belépő sugarak útjára helyeztem el úgy, hogy a fény megtörve a szemközti falra vetődjék. Kezdetben igen élvezetes volt látni az így elálló élénk és erős színeket, amint azonban körültekintőbben szemügyre vettem őket, meglepetve láttam, hogy hosszanti elhelyezkedést mutatnak, noha azt vártam, hogy kör alakban helyezkednek majd el." (1666. - Newton) Vajon olvasta-e Newton Lucretiusnak a - mintegy 1700 évvel korábban írott versét? Nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a fény nemcsak a költők és tudósok ihletője, mert a látó ember számára elképzelhetetlen a világ fény nélkül. Hiába csukjuk be ugyanis a szemünket, elevenen él bennünk a színek, formák emléke. A fényjelenségeket felfogó érzékszervünk a szemünk. Az emberi szem egyike a legtökéletesebb fényérzékelő berendezéseknek.