"Üdvöz légy, te boldog Várad!" [antikvár]

Az elil-"élite" jelentőségéről ír Pierre L'Ermite, a kiváló katolikus újságíró az asszumpcionista atyák által 1883-ban alapított francia katolikus napilap, a La Croix egy régebbi számának hasábjain. Beszél egy szürke, sokszor tehetetlen tömegről - az emberiségről - s azt állítja, hogy minden népnek és történelmi kornak szükségszerűen megvoltak és megvannak az elit emberei, akikre felnéz a tömeg, akit követ, mert életpéldáján buzdul. Az Isten gondoskodik arról, hogy ilyen emberek mindig legyenek. De mivel az embernek szabad akarata van, sokan az istenadta képességeket a gonoszság szolgálatába állítják, így mind a jóságnak, mind a gonoszságnak megvannak az elitjei. Ezért van az, hogy a történelem aszerint halad boldogabb vagy boldogtalanabb korszak felé, hogy kik tudták kézhez kaparintani a hatalmat; a jóság vagy a gonoszság elitjei. Történelmi példákat is hoz mindkét fajtából. Mi a jóság elitjéből Szent Pál apostolt említjük meg, ki bár gyönge, beteges testalkatú volt, hatalmas akaraterejével, fáradhatatlan útjárásaival, lelkekben tüzet gyújtó beszédeivel a nagy Impérium Romanum gyökerére tette a fejszéjét, s hisszük, hogy bukásában nagy szerepe volt. Elit dolgokhoz elit emberek kellenek!" fejezi be eszmefuttatását az író. Ragyogó eszmék vaslogikája előtt némán áll meg az ember, nem lehet érvelni ellene. Elit emberek történelmi nagysága előtt pedig kalaplevéve hódol és példáján buzdul. Életpéldájuk nemcsak a korra, de századokra, sokszor évezredekre is utat mutat, hitet jelöl és milliókat lelkesít hasonló cselekvésre, hogy váljanak a jóság elitjeivé s így népük boldogítójává.