A királynő koronázása [antikvár]

AZ ELLENSÉG LÁNYA Lord MacQuinn birtoka, Fionn-kastély Brienna Nevetéstől visszhangzott és vacsorai előkészületektől pezsgett a kastély, amikor Cartier és én a hivatásunk kék köpenyében, az esti széltől borzasan beléptünk az előcsarnokba. Megálltam a nagyszerű teremben, hogy megcsodáljam a falikárpitokat, a füstös homályba vesző, boltíves mennyezetet, a függőlegesen osztott ablakokat a keleti falon. Mázas csempével burkolt kandallóban ropogott a tűz, a nőcselédek a legkülönb ón-és ezüstneművel terítették meg a kecskelábú asztalokat. Ügyet sem vetettek rám, mert még mindig idegen voltam számukra. Fiatal lányok fenyőágakból és sötétvörös virágokból raktak ki sormintát az asztalok közepén. Mögöttük egy fiú futkosott, hogy meggyújtsa a gyertyák erdejét, és közben ugyancsak ott felejtette a szemét az egyik aranybarna hajú lányon. Egy pillanatra már-már elhittem volna, hogy ez a kastély és népe egyáltalán nem ismerte a Lannon család rémuralmának sötétségét. Mégis eszembe jutott, hogy milyen sebeket hagyhatott a szívükben, az emlékeikben a huszonöt év zsarnokság.