A bölcsőtől Budapestig [antikvár]

Életrajzom e külön egészet jelentő része betűhűséggel úgy jelenik meg, amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom megérteni, ha egy író egyszer már megjelent művén újabb kiadásnál változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége és inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik művem örökre feledésbe menjen, mintsem hogy csak egy betű változtatás is történjék rajta. Kiadó és közönség nem létező tényezők a szellemi alkotás szuverénitása előtt. A kiadónak, mint a színházi rendezőnek is, vak hűséggel kell követnie az alkotó Géniusz parancsát s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz parancsolja meg művével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja őt. Nem szellemi alkotó, hanem betűhetére az, aki lesi, hogy mi tetszik a közönségnek és aszerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmeskedtem a mai idők fegyelmének és nem vétettem a mindenkire kötelező egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betűt sem kifogásolt életrajzomban.