Bővebb ismertető
Részlet:
I. VESZÉLYBEN A MÉNES
Mikor felébredt nyugtalanító, mély álmából, első pillanatban azt sem tudta, hol van. Sötét volt körülötte, és még hangok sem jutottak el tudatáig. Körültapogatott a fekhelyén, és keze hozzáért az apjától kapott vadásztőrhöz. Ettől megnyugodott. Már tudta, hogy otthon van, a jurta nemezburkolata védőn fogja körül.
Hallotta az ikrek szuszogását is. Csabor és Borsa a két örökmozgó éjszaka sem nyughatott, álmukban is motyogtak, morogtak, forgolódtak szüntelen. Lassan a külső zajokat is észlelni kezdte, a lovak apró dobbantásai horkantások zaja jutott el hozzá. Ezek az ismerős hangok az otthonlét biztonságos tudatával töltötték el.
Aztán újabb zaj: kopp-csosz, kopp-csosz. Tehát már hajnalodik és Túrja, a rokkant mindenes, apja hű bizalmasa, megkezdte mindennapi munkáját. A lépések közeledtek, a jurta ajtónyílásában pislákoló fény jelent meg.
- Úrfi, Búzád úrfi, kelj fel, indulnod kell, ha időben a szigetre akarsz érni. A lovadat már felnyergeltem - ezzel letette a bizánci mécsest a festett ládára.
Búzád felpattant, sietni kell, jutott eszébe. Csanak pirkadatkor várja a szigeti révnél, együtt mennek a nádasba vadkacsázni.
Szinte éjszakai sötétség fogta körül, ahogy kilépett a jurtából. Csak az asszonyház körvonalai sejlettek elő, mert a kinti kemencébe most nyújtott be Piros, az öreg Túrja lánya.
- Aztán időben itt legyenek ám a récék, Búzád úrfi, ha Szabolcs úr megérkezik, nem szeret várni az estebédre és talán vendéget is hoz magával.
Apja érkezéséről tegnapelőtt hozott hírt egy pusztázó őrs, amely itt a földvári réven kelt át a nagy folyón a gyepüre, hogy figyelje a besék mozgolódását, amiről már egy idő óta hallani lehetett.
- Délidőben itt vagyok, lesz még időd a sütésre - válaszolt Búzád, miközben felpattant a lovára és útnak indult. A szürke jól is-
9