Az óra [antikvár]

Részlet a kötetből:Az óra.(Egy öreg elbeszélése.)Elbeszélem nektek az órám történetét... Nem mindennapi történet!Történt a dolog a jelen század legelején, 1801-ben, mikor én épp hogy betöltöttem életem 15-ik évét, Rjazanban laktunk egy faházban, nem messze az Oka-folyó partjától - én, az atyám, a nagynéném és unokabátyám. Anyámra nem emlékszem; meghalt három évvel a férjhezmenetele után; atyámnak én voltam egyetlen gyermeke, különben Petrovics Porfirijnek hívták. Csöndes, jelentéktelen, beteges ember volt. Abból élt, hogy peres ügyekben közvetített s azonkívül - más ügyekben is. Azelőtt a hozzá hasonló embereket horognak, meg csalán-magnak csúfolták; ő maga ügyvédnek adta ki magát. Háztartásunkat atyám nővére, az én nagynéném - egy ötvenéves vén kisasszony vezette; atyám már szintén túljárt a negyvenen. Néném nagyon szentes volt, helyesebben, álszent, pletykafészek, mindenbe beleütötte az orrát; s a szíve sem az volt, ami az atyámé, nem jó volt az. Ugyan nem szegényesen, de mégis szűkösen éltünk. Atyámnak volt még egy Jegor nevű testvére, de azt fölháborító cselekedeteiért és jakobinus gondolkodásmódjáért" (szórói-szóra így állott a cári parancsban) még 1797-ben száműzték Szibériába.