Anyák [antikvár]

Részlet: "Kézcsók Gondosan leverték kabátjukról a havat, talpukkal ide-oda csusszantak a lábtörlőn, csak azután csengettek be. A szobalány kinyitotta az ajtót, tanácstalanul befelé pislogott, mint aki nem tudja mitévő legyen. A két öreg ekkor már lehámozta magáról a kabátot, kendőt, az öregember tenyerével szárogatta a bajuszát, az asszony meg a csuporka vajat vette ki a kosarából, amely fehér vászondarabbal volt lekötve. - A fiamnak hoztam, én magam köpültem. - Vendégeink vannak - mondta elhárítóan a szobalány s már terelte is be őket a kisszobába. - Üljenek le, mindjárt szólók. - Vendégeik vannak - ismételte az öreg. - Mondtam, hogy ma ne gyöjjünk. Neked hiába beszél az ember. - A vaj miatt... - mentegetőzött az öregasszony. - Hogy friss vajat egyenek. A szobalány átment a szobán, nagy ezüsttálcát vitt a kezében. Kékesfekete gyöngyszemek csillogtak a kenyérdarabkákon, rózsaszín lazacszeletek, csillagalakura formált céklák, remegő aszpik közé ágyazott halacskák, az egész tál oly valószínűtlennek tűnt a szabályosan ismétlődő ábrákkal, mely sehogysem hasonlított ételhez, inkább valami furcsa játékhoz, mellyel csak óvatosan, különös alkalmakkor lehet játszani..."