Legyőzzük a félelmet! [antikvár]

Részlet: BEVEZETÉS Félelmetes, fantasztikus, biztonságos Az a jó nap, amiben van valami félelmetes, valami fantasztikus és valami biztonságos. (Egy kilencéves kisfiú) Nyolcadikos koromban egyszer azt a leckét kaptuk, hogy készüljünk az órára valamilyen kísérlettel. Anyám akkoriban óvodavezető volt, és az óvodájában a gyerekek minden tavasszal keltettek kiscsirkéket. Esténként meg hétvégén hazahozta őket, és az én dolgom volt a gondozásuk. Jeanie nővérem pszichológiát hallgatott az egyetemen (nálunk ez családi vonás, úgy tűnik), és mesélt nekem a professzora által kutatott „tónustalan mozdulatlanságnak" nevezett jelenségről, amikor egy állat halottnak tetteti magát. Sok állat, így a csirke is él ezzel a trükkel, amikor se harcolni, se menekülni nem képes, mert azt viszont ösztönösen tudja, hogy a ragadozó madarak a döglött állatra nem csapnak le. Meg is volt a kísérletem témája! A néhány napos kiscsirkéket egyenként óvatosan felemeltem, és oldalról belebámultam az egyik szemükbe, lehetőleg olyan ádázul, ahogy egy ragadozó tenné. Miután letettem őket, az összes csirke körülbelül egy percig mozdulatlan maradt, majd életre kelt, és újra ott totyogott előttem, a félelem mulandó voltát bizonyítva. A kísérlet következő szakaszában egyszerre két csirkét szuggeráltam mozdulatlanná. Ilyenkor sokkal hosszabb ideig maradtak úgy, mint külön-külön: körülbelül öt percig. A harmadik szakaszban egy kiscsirke vígan totyogott körbekörbe a dobozban, miközben egy másikat mozdulatlanná dermesztettem