Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
5
AZ EGYETEMES ÉRTÉKEK KUTATÁSA ELÉ
A XXI. század elején járunk, s ismét fogódzókat keresünk. Körbeért körülöttünk a világ, bármerre indulhat, aki be kívánja járni. A régitől búcsúzó, újat váró századforduló Európát megremegtető változásai ismerősek - hasonlóképpen hagyta maga mögött, „únt gátú, ócska föld"-nek nevezve az öreg kontinenst az ifjú Rimbaud, azt az Európát, melynek klasszikus harmóniáit és szépség-eszményét Baudelaire már jócskán megtépázta. A művészek ezernyi úton kérdőjelezték meg az addigi szabályokat, melyeket sokáig akadémizmusnak hívtak. Mindenki a sosem-voltat, a sohasem-látottat próbálta megjeleníteni, s az izmusok kavargását szó szerint a csúcsokig emelte a tudomány és technika diadalát hirdető építészet magasra törő vastornyaival és látomásos templomaival. Az ember távbeszélni és fonográfozni kezdett, automobilba ült és villanylámpába bámult, vakcinával merte beoltani gyermekeit és végül több-évezredes álmait valóra váltva repülni is megtanult.
Mindezt a múlttal szakító össz-ünnepet azután óriási traumaként fordították tragédiába a világháborúk, mely bebizonyították, hogy minden addigi ember-tudás a legnagyobb pusztítás eszköze lehet. A szépség után a tudás, a tudomány eszménye is a porba hullt. Nem csodálkozhatunk, hogy ennek nyomán a szembefordító, az egyetemesség századát megkérdőjelező kor, a XX. század gondolat-horizontjára emelte az értékek fogalmát. Vissza kellett szerezni az ember képességét a szép, az igaz és a jó megteremtésére, vagy ha arra már nem is volt mód, legalább lehetőségként való kitűzésükre.
Eltávolodott a valóságtól az érték, az előbbi sokak számára csúfosan elbukott. Önértéket kerestek, mint a kultúra, mely többletjelentést adhat az életnek, hiszen hozzáad a természethez. Ismét keresték a moralitást, és - ahogy ők mondták - a kegyességet, az egymás iránti cselekvésre való hajlandóságot.
S most, egy újabb századfordulót követően, már a modern koron is túllépő üveghegy-posztmodernitáson is túl karunk fiatal oktatói és hallgatói újra az értékek nyomába indultak. Jelzésértékű vállalkozásuk, hisz az a „minden egész eltörött" bizony mindmáig nem forrott ismét össze, de éppen ezért jó érezni, hogy felbukkant a szándék a rákérdezésre. Örömmel vesszük tehát az egyetemes értékek keresését hallgatóink körében, hisz a kérdések megfogalmazása választ vár, a válaszok pedig önismeretünket erősítik. Mert a kérdésekre kapott válaszok, bármifélék is legyenek, a korábbiaknál szilárdabb támaszt jelenhetnek az előbbre jutáshoz. S társadalomkutató ennél többet aligha érhet el.
Striker Sándor, PhD tanszékvezető egyetemi docens