Tanári notesz 12. [antikvár]

Dr. Ferenczy Józsefoek ajánlom, egykori gimnáziumi tanítványomnak, aki - ki tudja, miért? - régtől fogva figyelemmel követi írásaimat. Kölcsönös az érdeklődés és a tisztelet. előszó „Már a 11. év/kötet napra lebontva, rögtön az eltemetett évet követően, most a 2016. évre reflektálva Visszapillantás a saját magunk életére és gondolataira is - hiszen még frissen él bennünk 2016. Figyelmeztetés, hogy ne múljon el nap vonás nélkül (vagyis anélkül, hogy tettél volna valamit)." Ezt írta a tavalyi noteszkönyvről Balázs Géza internetes Naplójában. így vagyok ezzel ma is, ez a megállapítás így érvényes most: „Már a 12. év/kötet napra lebontva, rögtön az eltemetett évet követően, most a 2017. évre reflektálva Visszapillantás a saját magunk életére és gondolataira is -hiszen még frissen él bennünk 2017. Figyelmeztetés, hogy ne múljon el nap vonás nélkül (vagyis anélkül, hogy tettél volna valamit)." Vagyis, a jegyzeteléssel „folyamatba tesszük" magunkat, tetten érhetjük a múltat, a jelenben a jövő is felvillan. Tetten ért idő. Végigfutott velünk az év, el is múlt, átéltük, hozama velünk van még ma is. Hatása is. Volt itt minden: öröm, bánat, siker, riogatás, halál, vigasztalás. Figyelmeztetés: gazdálkodj okosan! Megpróbálom rögzíteni a történéseket. Hogy reprodukálni lehessen. Mi is történt? Ki lökdösődött? Ez még kideríthető, bár takarásban az illető. De hogy miért? Az már csak bogozható. Keressük a színeket, változnak. Játsszuk a kártyát, de valakik hamisan keverik a lapokat. S közben billen az Éden. A jegyzetírás bíbelődés. Igyekszem összeszedni a gondolatokat, „kezelni" az indulatokat. Hogy megértsem a történéseket. Összefogva, hogy legalább álljam a vitákat. Mint egykori osztályfőnök abban is reménykedem, hogy az összefoglalások segítenek eligazodni tanulókat. Talán tanárokat is. Hogy a nagy kavarodásban nyugodtabban tudjunk válaszolni a kérdésre: „ez a sok szépség mind mire való?" Mert a világ gazdag, minden látványos mutatvány ellenére gazdagabb, mint amiben az embernek megmártózni kedve szottyan. Az erdőben a madarak csivitelését hallgató, a csöndben elmerülő ember nem haladna a korral? Bóklássz hát okosan, csivitelik a madarak a susogó lombok alatt. „De zajos a világ", énekli Demjén Ferenc. Sőt, már a valóság lett abszurd, Eugene Ionesco, az abszurd dráma mestere, tapasztalva az élet színét és fonákját, a 70-es évek derekán már kijelentette: vége az abszurdnak. Merre menjünk? Sok a jel, sokféle az útjelző. Az iskolás tanulók egy (kis) része (középiskolás fokon?) kivonul az utcára, s harsányan követeli: „Békét és Szabadságot az iskolában!" És tantárgyi minimum! „De nehéz az iskolatáska ", megint egy Dem-jén-dal De szép volt! Másról szólt. Zsolnai József, a tudós pedagógus kedvenc mondásával biztatott: „Ne lefelé mérjetek!" A kétkedőket, az értetlenkedőket József Attilához irányította: „A mindenséggel mérd magad!" Ez érettségi anyag. És az élet? Az élet sokszínű. Próbára teszi az embert. Még a gyerekét is. írok, tehát vagyok. 9