Óceán [antikvár]

Részlet a könyvből: - Ennek a húsnak ázottpapír szaga van - mondja Olsen. - Se nem főtt, se nem sült - mondom én. - Ehetetlen - mondja a fiatal Nielsen és eltolja maga elől a tányért. (Nielsen késve jött az étkezéshez. Az arckifejezése sötét. - Bocsánat, a rádiófülkében voltam. - Mi történt, Nielsen? - Norvégia-Svédország I : I. - És a nemzeti szerencsétlenség súlya alatt Nielsen kicsivé zsugorodott a székén.) Nielsen most Petersennel, a hajópincérrel zördül össze. Petersen a butaság szobra lehetne: a képe nem mond többet, mint egy keménytojás. Kezében a megvetett pecsenyéstállal, derűsen és mozdulatlanul hallgatja Nielsent és arcán bamba mosoly játszik. - Ne vegye a szívére, Nielsen - mondom neki. - Akarja tudni, mi volt a menűje Magalhaesnek és az embereinek, amikor a szoroson áthaladva a Csendes-óceánon hajóztak? Három hónapon és húsz napon át: kétszersült-törmelék és férgek, több féreg, mint kétszersült-morzsa, egér-vizelettel körítve; sárga, poshadt víz; az árbocrudak bőralkatrészei, melyeket négy-öt napon keresztül áztattak a tengerben, aztán parázson megsütötték; deszkaforgácsok, egerek. Fél dukátot fizettek egy egérért annak, aki megfogta...