Autó-Motor 1973. szeptember 6. [antikvár]

Részlet a folyóiratból: "Ismerve néhány hazai és külföldi statisztikát, látva néhány külföldi roncstelepet, nézegetve a hazai utak, sőt utcák szélére kidobott málladozó autóvázakat, úgy is mondhatnánk, hogy nem sokáig élnek, nem sokáig gurulnak az autók. Hogy mégis meddig? Hát, húsz éven át biztosan járnak velük, esetleg még tovább. Vagy ha mindezt cáfolni akarjuk, arra is hozhatunk temérdek példát Nemrég a mi lapunkban is ünnepeltünk egy kis Triumph kocsit, amely 1927-ben került ki gyárából, és most friss vizsgával, friss rendszámmal gurul még tovább, a fiatal járművek között. Mostanában ugyan nem látom a mi környékünkön, de eddig gyakran nézegettem egy vászontetős, szürke színű, de ragyogóan tartott Steyr kocsit, amely ugyancsak a húszas években születhetett. És találkozhatunk, ha nem is ilyen koros, de akárhogyan is számoljuk, legalább harminc, harmincöt esztendeje meglevő Adler Junior, Citroen, Opel és más kocsikkal. Sok kis Topolinóvial is... Régi Tátrák, Skodák vidáman pöfögnek még Csehszlovákia hegyei között, mint ahogy Angliában sem csupán a Rolls-Royce modelleket, hanem jóval olcsóbb márkákat is sokáig igyekeznek jó állapotban megtartani, napról napra használni. Persze, felemelő érzés látni nálunk most a sok új rendszámos, új típusú autót, de gondolom, ezek mellett mások is szívesen vetnek meleg pillantásokat az új rendszámot viselő, de nagyon is régi járművekre. Ezek ugyan nem tudnak kiugrani a zöldnél, de megbízhatóan, sokszor megható csendességgel gördülnek a szélső sávokon... Mindenesetre jó példák, értékes figyelmeztetők azok számára, akik úgy vélik: mindössze négy-öt évre számítható csak egy modern autó élete. Azok pedig, akik ilyenkor azt szokták mondani, hogy a régi autók azért tarthatók tovább, mert más módon és más anyagokból készültek, nem mindig tudják bizonyítani ennek a feltevésnek igazságát..."