Bővebb ismertető
George Orwell Der Schriftsteller und der Leviathan
Die Stellung des Schriftstellers in einer Periode der staatlíchen Kontrolié ist bereits ziemlich eingehend diskutiert worden, wo-bei allerdings das meiste, was an Ergebnissen von Bedeutung sein könnte, noch nicht vorliegt. Ich möchte an dieser Stelle keine Meinung, weder für noch gegen die staatliche Aufsicht über die Kunst áuíSern, sondern lediglich darauf hinweisen, dafí es zum Teil von dem herrschenden intellektuellen Klima abhángt, wel-cher Art der Staat ist, der uns régiért, das heilSt in diesem Zu-sammenhang von der Haltung der Schriftsteller und Künstler selber und von ihrer Entschlossenheit, den Geist des Liberalismus lebendig zu erhalten. Wenn wir uns, sagen wir in zehn Jahren, in einer Lage befinden sollten, in der wir vor einem Staatskom-missar wie Schdanow kriechen műiken, dann vermutlich, weil wir es nicht anders verdient habén. Zweifellos bestehen schon heute innerhalb der englischen literarischen Intelligenz starke Gruppierungen, die zum Totalitarismus tendieren. Aber ich will mich hier nicht mit irgendeiner organisierten, zielbewulken Be-wegung wie etwa dem Kommunismus befassen, sondern nur mit den Wirkungen auf an sich gutwillige Leute, die politisch denken und die es für nötig haltén, politische Stellung zu nehmen.
Unser Zeitalter ist ein politisches. Krieg, Faschismus, Kon-zentrationslager, Gummiknüppel, Atombomben etc., das sind die Dinge, die uns táglich bescháftigen, über die wir schreiben, selbst wenn sie nicht immer beim Namen genannt werden. Daran láfít sich nichts ándern. Wenn man sich auf einem sinkenden Schiff befindet, kreisen die Gedanken um sinkende Schiffe. Dadurch ist nicht nur unser Themenkreis eingeengt, sondern unsere ganze Einstellung zur Literatur wird von Bindungen bestimmt, die uns zeitweise als nicht-literarisch bewufk werden. Ich habe oft das Gefühl, dafi selbst in den besten Zeiten literarische Kritik etwas von Schwindel an sich hat, da anerkannte MaíSstábe fehlen - alsó eine Bezugnahme auf objektíve Wertbegriffe, durch die sich die Feststellung, ob ein Buch >gut< oder >schlecht< ist, beweisen liefíe, wodurch jedes literarische Urteil zu einer Reihe unwillkürlich aufgestellter Regein wird, durch die man die instinktive Ein-
George Orwell (eredeti neve: Eric Arthur Blair) (Motihari, India, 1903. június 25. – London, 1950. január 21.) angol író, kritikus, újságíró.
Apja az indiai Polgári Szolgálat tisztviselője volt. Blair 1911-ben anyjával és nővérével Angliába költözött, hogy tanulmányait ott kezdhesse meg. Tizennyolc éves korában a híres Eton kollégiumban végezte a középiskolát – halovány eredménnyel ugyan, de első írásai már az iskolai lapban megjelentek.
Mivel nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, visszatért Indiába, ahol öt évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Amikor 1927-ben eltávozásra hazatért, beadta felmondását – az angol gyarmati politikával való egyet nem értés is szerepet játszott elhatározásában. A következő néhány évet a párizsi és londoni szegényebb rétegek között töltötte, csavargókkal, koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt. Már ekkor tüdőbántalmak kínozták, és párizsi kórházi tartózkodásáról be is számolt egy elbeszélésében, ennek ellenére erős dohányos maradt. Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót George Orwell néven "Down and Out in Paris and London" (Csavargóként Párizsban, Londonban) címmel. Írói vezetékneveként egy lakhelyéhez közeli folyó nevét választotta.
Bár regényei elismerést hoztak számára, írásaiból megélni nem tudott, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. 1936-ban feleségül vette Eileen O'Shaughnessyt. Az év végén Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson. Az ILP ajánlólevele juttatta be az marxista POUM-hoz, ahol aztán fegyvert ragadott. A POUM milíciában az aragóniai fronton harcolt, ahol egy fasiszta orvlövész megsebesítette a nyakán. Erről az élményéről rövid esszét is írt Wounded by a Fascist Sniper, near Huesca címmel. Visszaszállították a hátországba, de amíg lábadozott, kitörtek a barcelonai harcok, amelyekben részt vett. 1937 közepére a spanyol kommunisták megkezdték leszámolásukat a POUM-mal, ezért Orwell és felesége kimenekültek az országból.
Orwell baloldali nézeteit a spanyol polgárháború kitörése - ha lehet - még jobban megerősítette. Ám miután az NKVD irányítása alatt álló kommunisták több harcostársát megölték, illetve börtönbe vetették, olthatatlan ellenszenv és bizalmatlanság támadt benne a kommunistákkal és a sztálinista Szovjetunióval szemben. Szinte élete végéig tartott attól, hogy Trockijhoz hasonlóan egy szovjet merénylet áldozatává válik. Spanyolországból feleségével Franciaországba menekült. 1938-ban jelent meg a spanyolországi élményeiből táplálkozó Hódolat Katalóniának című könyve.
Mivel saját gyermekük nem lehetett, egy Richard nevű kisfiút adoptáltak. Orwell 1938-ban TBC-s lett. 1941-től a BBC-nél dolgozott és a második világháború idején a Home Guardban (honvédelmi polgári testület) teljesített szolgálatot. 1943-44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. Felesége halála után a skót partok közelében levő Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki.
Orwell alig néhány hónappal élte túl főműve megjelenését: 1950. január 21-én halt meg tüdőbajban.