Székelyföld kapujában [antikvár]

Előszó ' i/alotaszeg egyik legnagyobb összefüggő és közel azonos népi műveltségű magyar nyelvsziget Erdélyben, melynek népművészetét már a XIX, század utolsó negyedében felfedezték. Kalotaszeg a Nagyváradot Kolozsvárral összekötő műút mellett északra és délre helyezkedik el. Az itt élő lakosság döntő többsége református. Kalotaszeg három részre tagolódik: Felszegnek mondják a Kalota és Sebes-Körös közét, ennek központja Bánffyhunyad. Az Almás-patak völgyében, a Körös folyásától északra húzódnak Alszeg falvai, míg a Nádas-patak mentén található a Cifravidék. A kalotaszegi emberek vállalkozó szelleműek és jó kereskedők. Különösen az asszonyoknak jutott nagy szerep a kereskedésben, mert hímzéseiket Budapestre, sőt messzebbre is vitték eladni. Legfontosabb foglalatosságuk a földművelés; jó gazdák és szorgalmas munkások lévén a szűkös földből is jó termést tudtak kicsikarni. A falvak legnagyobb és legjelesebb épületei még napjainkban is a templomok, melyek között itt sok a középkori eredetű, gótikus stílusú. A XVII. századtól kezdték a padokat és a templomi mennyezetet festéssel díszíteni, melynek kiemelkedő alkotásai éppen a kalotaszegi református templomok. Kalotaszeget írásos és egyéb varrottasa s gazdag népviselete tette még az országhatáron túl is híressé.