A nemzet csalogánya I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: (Szigligeti népszínmű-alakjai ünnepi menetben. A menetet Blaha Lujza vezeti. Mellette a tisztelendő s bíró uram. Gyerekek is vannak a csoportban, akikre a kántor ügyel. Leányok búzakalászból font szalag nélküli koszorút hoznak. A fölvonulást muzsikáló cigányok rekesztik be.) Blaha Lujza: Szerencsés jó estét! Ha meg nem sértenők az úri társaságot, magunk is egy kis helyet kérnénk itt. Szegény falusi nép vagyunk ... én ugyan rimaszombati volnék, de vannak itt alföldi emberek is, az ott túladunai, az székelyföldi, az meg éppenséggel faluvégi cigány, de azért mind tudjuk, kérem szépen, hogy mi a tisztesség. Úgy volt, hogy a főtisztelendő úr kiolvasta az újságból, hogy Szigligeti-ünnep lesz Budapesten. No már oda elmegyünk, mondtam apjukomnak, mert hiszen mi is Szigligeti uram népe vagyunk. Felszedelőzködtünk és feljöttünk ki szekéren, ki gőzvasúton, akik meg közel lakik, az gyalogosan. Ne tessék megijedni kérem, mi tudjuk ám, hogy az ilyen finom városi nép nem igen kedveli a paraszti atyafiságot. Nem akarunk mi az uraktól semmit, kérem szépen, éppen csakhogy elhoztuk ezt a koszorút, amit a lányaink kötöttek aratáskor, aztán kántor uramék elfújnának egy nótát, aztán megint hazamennénk. Nem vagyunk mi itt egészen idegenek, jártunk mi már itt ezen szent helyen, igaz, hogy jó régen volt.